Áttekintés
Széleskörű szakmai konszenzus szerint zöldhomlokzat nak tekinthető minden növényzetet alkalmazó vertikális térhatárolási megoldás. A leggyakrabban használt fogalom azonban, amellyel ezen a területen találkozhatunk sokkal inkább a zöldfal . Az utóbbi időben a két fogalom egyre inkább elkülönült jelentéstartalmat kap a szakmai kommunikációban: a zöldhomlokzat fogalma a kültéri, míg a zöldfal elnevezés a beltéri növényfalak tekintetében vált használatossá. Sokszor találkozhatunk a „zöldfal-zöldhomlokzat” elnevezéssel készsövények, futtatott kerítések, növénytámfalak és úgynevezett élő-képek esetében is. Jelen weboldal keretein belül ez utóbbiakkal nem foglalkozunk, kizárólag olyan szerkezeteket vizsgálunk és mutatunk be melyek a klasszikus értelemben vett „épületszerkezet” fogalomkörébe tartoznak. A zöldhomlokzatnak sokféle szinonimája használatos a zöldfalon kívül is, a leggyakoribbak: növényfal, élőfal, függőleges kert . A mi oldalunkon a zöldhomlokzat terminológiát használjuk.
A zöldhomlokzatok építészeti alkalmazása régmúlt időkre vezethető vissza, legalábbis a növényekkel befuttatott falaké. A modern zöldhomlokzatok szülőatyjának a legtöbben Patrick Blanc francia botanikust tekintik, azonban a zöldfal feltalálója Stanley Hart White, aki 1938-ban szabadalmaztatta találmányát, a „botanikus tégla” továbbfejlesztését: a vegetációs építészeti szerkezetet és rendszert. Magyarország első zöldfalát 2003-ban cégünk tervezte és építette a La Espada argentin grill étteremben, az étterem (és vele a zöldfal) azóta megszűnt. A világban megvalósult installációk száma pontosan nem ismert, de csak Patrick Blanc nevéhez több, mint 50 megvalósult projekt fűződik. Magyarországon eddig összesen hozzávetőlegesen 25 installáció készült, ebből mindössze 5 kültéri. A világ legnagyobb – 5324 m²-es – épített zöldfala Szingapúrban található. További adatok, érdekességek, aktualitások itt. több kevesebb

Beltér kontra kültér
A kétféle térben sok minden hasonló elvek szerint kezelendő, de a különbözőségek is számosak és szignifikánsak. Nagyon röviden összefoglalva: míg beltérben a legnagyobb kihívást a megfelelő fénymennyiség biztosítása jelenti, addig kültérben a környezeti és időjárási hatások (ezek közül is első helyen a hőmérsékleti szélsőségek) kezelése a legnehezebb feladat. Míg a belsőterek klímája bárhol a világon többé-kevésbé egységes (humán komfortzóna), addig kültérben rendkívül nagy változatosságú, és időben változó (makro,- mezo és mikro-) klimatikus viszonyokkal találkozhatunk, gyakorlatilag nincs két egyforma feladat. Ennek megfelelően egy beltéri zöldhomlokzat kialakítása megfelelő szaktudás megléte esetén viszonylag egyszerű feladat, melyre kiforrott, globálisan alkalmazható és nem túlságosan drága technológiák állnak rendelkezésre. Kültérben nagyságrenddel bonyolultabb összefüggésrendszerben kell tudni eligazodni ahhoz, hogy végül az építtetői elvárásoknak megfelelően (hosszútávon is) működő és díszítő zöldhomlokzatok jöhessenek létre. Jelen weboldal a kültéri zöldhomlokzatok ra fókuszál. több kevesebb

Küldetés
Oldalunkkal elsősorban a témában leginkább kompetens építész, illetve tájépítész szakma képviselőinek kívánunk szakmai szintű támogatást nyújtani, abban a reményben, hogy ezzel hozzájárulhatunk ezen építészeti/tájépítészeti eszköz térhódításához minél több, megfelelő színvonalon elkészült projekten keresztül. több kevesebb

Rendszerek

Segédszerkezet nélkül futtatott
Minden zöldhomlokzati rendszernek megvan a természeti előképe. Az épület homlokzatára felfutó növények előképének tekinthetőek a dzsungelekben fára kapaszkodó vagy a sziklafalakra futó növények (epiphytonok). A futtatott növények lehetséges futtatási magassága fajtól függő mértékben genetikusan behatárolt (2-20 méter). Minimális karbantartást igényelnek, azonban fennáll a veszélye a kapaszkodó léggyökerek általi, illetve a nagy lombtömeg általi homlokzatkárosításnak. Az ilyen módon futtatható növények köre meglehetősen szűk. Az egyik legszebb magyarországi példát a Magyar Építész Kamara székházának, az Almássy palotának falán találjuk több kevesebb

Segédszerkezetre futtatott
Az ebben a csoportban alkalmazható növények felfuttatásához kell egy olyan segédszerkezet, melybe a növény kapaszkodó szervei (kacs, inda) bele tudnak kapaszkodni. A vázszerkezet kialakításánál lényeges szempont a statikai méretezés. A kifejlett növények levéltömegét nehéz előre meghatározni, az számos tényező függvénye, ennek megfelelően ezek a szerkezetek jellemzően jelentősen túlméretezettek. A segédszerkezet jellemzően futtatórács, háló vagy szimpla sodrony, anyaga legtöbbször rozsdamentes acél vagy fa. Segédszerkezet kialakítására van szükség, amennyiben a növények maguktól nem képesek megkapaszkodni a falon vagy a fal nem alkalmas a fogadásukra. A szerkezet statikai kialakításán túl az építészeti megjelenés is fontos, mivel az itt alkalmazható növények zöme lombhullató, így télen illetve a teljes borítottság kialakulásáig a támszerkezetnek magában is esztétikus látványt kell nyújtania. Egy igényes, rozsdamentes acél támrendszer kialakítása komoly technológiai tudást és körültekintő tervezést igényel. Ezen rendszerek árfekvése lényegesen magasabb az előzőnél, cserébe viszont a növények sokkal szélesebb köre áll rendelkezésre. Az árnövekmény 98%-át maga a támrendszer teszi ki, a növényekhez köthető költségnövekedés minimális. A növények időbeli és térbeli növekedési korlátait, hasonlóan a támrendszer nélküli alkalmazásokhoz itt is szem előtt kell tartani. több kevesebb

Zsebes
A talajkapcsolatot nem igénylő rendszerek legkorábbi változata, melynek szülőatyja Patrick Blanc. A rendszer úgy épül fel, hogy egy homlokzathoz rögzített tetszőleges vázszerkezethez hozzárögzítenek egy vízzáró anyagot (védendő a tartószerkezetet és a falazatot), erre egy vagy több filcnemez réteg kerül, a növények pedig e rétegek közé, a legkülső filcnemez rétegen kivágott zsebekbe kerülnek beültetésre, majd idővel az anyagba begyökeresednek. Ez a rendszer bár nem túlzottan költséges de műszaki szempontból igen sok kívánnivalót hagy maga után:

1. A filc anyag felülete már új korában sem kifejezetten esztétikus, rövid idő alatt pedig a sókiválástól, algásodástól kifejezetten csúnyává válik. Ez nem okoz problémát addig, amíg a lombozat takarása 100%-os, de bármilyen okból bekövetkező lombvesztés esetén (ami a mi klímánkon elkerülhetetlen) ez a felület megmutatkozik.

2. Az anyag könnyen sérül, szakad, a növények esetlegesen szükségessé váló cseréje, pótlása (ez szintén elkerülhetetlen) mechanikailag károsítja a filcnemezt, ami ezáltal alkalmatlanná válik feladata betöltésére.

3. A rendszer pufferhatása - néhány milliméteres vastagsága következtében - minimális, így a növények „motorjaként” szolgáló gyökérzóna nagyon kitett, a környezeti változásokra (tél-nyár) tompítás nélkül kénytelen reagálni így akár enyhébb időjárási szélsőségek esetén is károsodhat.

4. Bár azt, hogy a gyökerek – monolit szerkezet lévén – minden irányba terjeszkedhetnek akár felfoghatjuk a rendszer előnyeként is, sok alkalmazásnál (monokultúra, figuratív felületek, logók stb.) azonban éppen ez a legnagyobb hátránya. Vegyes beültetéseknél, ahol nem kívánalom a növényzet ültetéskori elrendezésének megtartása és a megkívánt látvány erősen természetközeli ott elvben nem probléma, hogy a korlátozott gyökérzónáért folytatott küzdelemben egyes növények felülkerekednek a többieken. Viszont így a felület megjelenése spontán alakul, idővel az agresszívebb fajok veszik át az uralmat, a felület változatossága pedig csak cserékkel tartható fenn, amit viszont a filcnemez közeg nem tolerál hosszútávon.

Ezzel együtt a mai napig a legismertebb installációk (Caixa Forum – Madrid, Musée du Quai Branly – Párizs, Athenaeum Hotel - London) ilyen rendszeren készültek; amit kevesen tudnak, hogy ezek a felületek dekoratív állapota csak rendszeres, komoly mértékű pótlással és igen magas költségek mellett tartható fenn. A fent megnevezett frekventált és valóban gyönyörű installációk mellett azonban inkább a nagyszámú rosszul sikerült, sokszor teljesen lepusztult felületek a jellemzőek, így bátran kijelenthetjük, hogy ez a technológia (bár tehetetlenségi erejénél fogva még mindig piacon van) mára túlhaladottá vált. több kevesebb

Konténeres
Ez a rendszer a balkonládákba való beültetéshez áll legközelebb, a konténeres zöldhomlokzati rendszerekben a ládák több sorban egymás fölött kerülnek elhelyezésre. Az edények készülhetnek fémből, fából, műanyagból, a legkülönfélébb méretben és kialakításban. Tekintettel kell lenni a víz- és időjárás-állóság követelményére, ennek megfelelően a használható alapanyagok tekintetében ugyanazon kérdések merülnek fel, mint a moduláris rendszerek esetén, ami azt vonja maga után, hogy egy ilyen rendszer ára is azokéhoz hasonlóan alakul. Ennél a technológiánál is javasolt a hidrokultúra alkalmazása. Termőföldbe is beültethetőek a növények, de annak minden – korábban említett – hátrányával itt is számolni kell. A legszebb példa erre a technológiára a budapesti Allee Bevásárlóközpont Bercsényi utca felőli homlokzatán látható. több kevesebb

Moduláris
A moduláris megoldások a zsebes és a konténeres rendszerek előnyeit ötvözik, miközben hátrányaikat igyekeznek kiküszöbölni. Anyaguk jellemzően valamilyen műanyag vagy fém, a növénytartási rendszer szinte kizárólag hidrokultúra. A korábbi rendszerekhez képest lényegesen használhatóbb műszaki megoldásokkal szolgálnak, az elmúlt évek fejlesztőmunkája leginkább arra irányult, hogy ezen előnyös tulajdonságok megtartása mellett hogyan lehet a bekerülési árat lejjebb szorítani. Napjaink kutatásai szinte teljes egészében ilyen rendszerek létrehozására illetve tökéletesítésére irányulnak és a moduláris rendszerek egyre erősebb dominanciával jelennek meg a megvalósult installációk között. Pontosan tervezhető a kivitelezés után elvárt megjelenés, és a kivitelezést követően azonnal biztosítható akár 100 %-os borítottság. A piacon sokféle logikájú és árfekvésű rendszer megtalálható. A greenwall.pro márkanevű zöldhomlokzati rendszer is ebbe a csoportba tartozik, a piacvezető termékek részletes összehasonlító elemzése, majd az első prototípus elkészültét követő 5 éves fejlesztési és 3 éves tesztidőszak tapasztalatai alapján 2014 nyarára nyerte el végleges struktúráját. több kevesebb

Városi klíma
A zöldfelületek városi klímára való jótékony hatása ma egy világszerte alaposan kutatott és feldolgozott kérdés, ezért jelen keretek között ezzel nem foglalkozunk, kizárólag a függőleges zöldfelületek városklímára gyakorolt speciális kérdéseire térünk ki. A legfontosabb, hogy a függőleges zöldfelületeknek a vízszintes vetületi mérete, ezen keresztül alapterület igénye minimális, ami kulcsfontosságú a város olyan részein, ahol a nagy beépítettség miatt hagyományos zöldfelületek létesítése nem jöhet szóba. Különösen jól vethetőek be szűk utcákban, ahol a lombkorona szintjén már a sorfa telepítés is nehézségekbe ütközik. Ugyanez a helyzet, ha bármilyen okból lehetetlen ültető gödrök létrehozása a fák számára; a falra „felhúzott” ültetőközeg lehetőséget teremt zöldfelület létrehozására.

A zöldhomlokzatok a legkézzelfoghatóbb hatást a pormegkötés által fejtik ki. Ezen hatásukra leginkább a téli időszakban van szükség, mivel ilyenkor a legmagasabb a légkör szennyezettsége. Kontinentális klímán utcasorfáink lombhullatóak, így éppen a legkritikusabb időszakban nem állnak rendelkezésre. Zöldhomlokzatokon többféle örökzöld növény is bevethető így biztosított a pormegkötő hatás a téli időszakban is. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy egy függőleges zöldfelület aktív lombfelülete a telepítést követően azonnal kifejti jótékony hatását, míg ugyanezt a potenciált a fák évek-évtizedek alatt érik el.

A városok aszfaltozott és különböző anyagokkal burkolt felületei rengeteg hőt nyelnek el és sugároznak vissza, ezért magasabb az átlaghőmérséklet a nagyvárosokban a peremterületekhez képest. Ezt a jelenséget nevezzük városi hőszigetnek, melynek mérséklésében úgyszintén komoly szerepe lehet a zöldhomlokzatoknak. Hűtő hatásukat több szinten fejtik ki: a levélzet párologtatásán, a lombozat és a hordozórendszer többrétegű árnyékoló hatásán, és a szintén többrétegű átszellőztetettségen keresztül. Egy növénnyel burkolt homlokzat felületi hőmérséklete a nyári hőmérsékleti csúcs idején akár 20 Celsius-fokkal is alacsonyabb lehet egy nyers beton felülethez képest.

A bécsi BOKU kutatócsoportja rendkívül alapos munkával megmérte az MA 48 nevű bécsi lakóépületen telepített 800 m²-es zöldhomlokzat lombfelületét és arra a megdöbbentő eredményre jutottak, hogy az egyenértékű 4 db 100 éves bükkfa biológiailag aktív lombfelületével, ezen keresztül városklímára gyakorolt hatásával.

A növénnyel borított felületeknek egy város vízkörforgásában is jelentős szerepe lehet. London koncepciót dolgozott ki az esővíz zöldfelületeken való „tárolására”, mely a vízelvezető csatornák terhelését csökkentené, megakadályozva ezzel az utcák elárasztását. Ennek a rendszernek zöldhomlokzatok is részét képezik. több kevesebb

Városökológia
A városökológia a benne élő élőlények és környezetük kapcsolatával foglalkozik. A természeti és társadalmi alkotóelemeket vizsgálja, amelyek az emberi folyamatok és tevékenységek által befolyásolják a természetes ökoszisztémát és viszont. De hol van itt jelentősége a zöldhomlokzatoknak? A növénnyel beültetett falakkal az ember a természet kiszorításával megalkotott mesterséges városi környezetbe próbálja visszahozni a természetet, hogy az újra élhető legyen. Az egyre kevesebb horizontális irányú lehetőség miatt kezdett el a zöld felkúszni a vertikális felületekre. A mára széles körben elterjedt zöldtetőkkel összehasonlítva városökológiai előnyeik hasonlóak, azonban olyan szempontból túl is mutatnak azokon, hogy vizuális értékük, illetve a rovarok, madarak megjelenése nem csak az adott épület használóinak, hanem a városlakók sokkal szélesebb körének életminőségét javítja (látható az utcáról). több kevesebb

Városi zöldfelületi rendszerek
A zöldtetők és zöldfalak a városi zöldfelületek egyre jelentősebb százalékát teszik ki. A greenroofs.com adatbázisa 2 995 421 m²-nyi zöldtetőt és zöldfalat tart számon a világ nagyvárosaiban. Míg a zöldtető építés mára általánosan alkalmazottá vált, a zöldhomlokzatok jelenleg még kevésbé elterjedtek, a technológia fejlődésével és az árak csökkenésével ezek zöldtetőkhöz hasonló térnyerése nagy biztonsággal prognosztizálható. több kevesebb

Biodiverzitás
Az Európai Unió 2011-ben stratégiát adott ki, amely a biológiai sokféleség megőrzését célozza meg. A 2020-ig teljesítendő stratégia célkitűzései között szerepel a „zöld” infrastruktúra fejlesztése, melynek kiváló és nagy kihasználatlan potenciállal bíró eszköze lehet zöldhomlokzatok létrehozása. A zöldhomlokzatok, hasonlóan a városi zöldfelületi rendszerek más elemeihez élőhelyet biztosítanak a növények mellett számos állatfajnak is, hozzájárulva ezzel a biodiverzitás megőrzéséhez. A greenwall.pro rendszerben például van lehetőség a rendszerbe integrált madárodú elhelyezésére. több kevesebb

Fenntarthatóság
A zöldhomlokzatokkal az építészet célja, hogy az épített környezetbe visszahozza a természetet. Ahogy a természeteshez közelebb álló futtatott rendszerektől haladunk a mesterséges felé, jogosan merülnek fel fenntarthatósági kérdések. Az előbbiekben említett előnyökön túl elvárható, hogy 100 %-ig újrahasznosítható anyagokból készüljön a zöldhomlokzat, lehetőleg a beépítés helyszínéhez minél közelebbi gyártással, a keletkező hulladékot minimálisra csökkentve, továbbá oly módon, hogy minél könnyebben beintegrálható legyen a gépészeti rendszerbe az esővíz és a túlfolyó öntözővíz hasznosítása. több kevesebb

Milyen rendszert válasszak? Van-e talajkapcsolata a homlokzatnak? Talajkapcsolat esetében alkalmazhatóak az egyszerűbb és kevésbé költséges megoldások, azonban ahogy a korábbi menüpontokban olvasható, több kompromisszumot is meg kell kötni ezzel kapcsolatban. A talajkapcsolat azonban önmagában nem elég, a talaj minősége is fontos. Rossz minőségű talaj esetén növényfajtól és elvárt lombtömegtől függően növényenként 50*50*50 cm-től 100*100*100 cm-ig terjedő méretű ültetőgödörre is szükség lehet, amelyet jó minőségű termőfölddel kell feltölteni. Ha azonban fontos az azonnali vagy gyors takarás, illetve változatosabb, színesebb felületi megjelenésre van igény talajkapcsolat megléte esetén is válasszuk inkább a talajkapcsolat nélküli rendszerek valamelyikét Milyen magasságú homlokzati szakaszt szeretnék növénnyel beültetni? A magasság meghatározza a rendszerek alkalmazhatóságát. A futtatott rendszereknél figyelembe kell venni, hogy növényfajtól függően csak behatárolt magasságig képesek felkapaszkodni és a maximális magasságuk eléréséhez több évre is szükség lehet. Ezeket a rendszereket így inkább néhány méteres/tízméteres magasságig terjedő homlokzatokra ajánljuk, míg a zsebes, konténeres és moduláris megoldásokkal korlátlan magasságú homlokzat is beültethető. Milyen a beültetendő homlokzat geometriai kialakítása? Amennyiben a homlokzat tömör és elég nagy felületű, akkor alkalmazhatóak a támrendszer nélküli futtatott megoldások. A levélzettel való fedettség itt spontán alakul, a növekedés behatárolására nem nagyon van lehetőség. Annyi mozgásterünk van, hogy az egyes fajok növekedési hajlama más és más, ezzel kismértékben tudunk alkalmazkodni a homlokzat dimenzióihoz. A zöldhomlokzat megtervezésekor figyelembe kell venni annak geometriáján túl a homlokzaton megjelenő egyéb objektumokat, nyílásokat. Nyílásos homlokzatok esetén illetve ahol bármilyen okból kordában szeretnénk tartani a növények terjeszkedését, a támrendszeres technológiák jelentik a megoldást. Milyen anyagú a homlokzat? Támrendszer nélküli futtatott rendszer csak olyan falfelületen hozható létre, amelyen a növények képesek megkapaszkodni, ugyanakkor ellenáll a léggyökerek romboló hatásának, önmagában képes leválás nélkül nagy terhelést elviselni illetve ellenáll a növények által kibocsátott kémiai anyagoknak. Az összes többi rendszer szerelt jellegű, így megfelelő tartószerkezeti tervezéssel elméletileg tetszőleges anyagú homlokzaton elhelyezhetőek. Egyes növények esetén azonban támrendszerre való futtatás esetén is fennáll a növények általi homlokzatkárosítás veszélye ezért ilyen esetben is oda kell figyelni a falburkolat ellenálló képességére. Milyen teherbírású a homlokzat? Meglévő homlokzat esetén meg kell vizsgálni, hogy futtatható-e növény, illetve a különböző szerelt rendszerek rögzíthetőek-e a homlokzatra. Új homlokzat tervezésekor célszerű a külső falat úgy megtervezni, hogy az a zöldhomlokzati rendszert elbírja. Minden megoldáshoz célszerű külön számításokat végezni az anyagfelhasználás optimalizálása érdekében, ökölszabályként egy fejlettebb moduláris rendszernél nagyságrendileg 80 kg-os négyzetméterenkénti tömeggel számolhatunk, vízzel telített állapotban, meteorológiai terhek nélkül. Van-e nyílás a homlokzaton? Támrendszer nélkül futatott rendszereknél a nyílások körül a növények metszéssel tarthatóak többé-kevésbé kordában. Támrendszer esetén a futtató szerkezet behatárolja a növények növekedését, így a nyílások könnyedén „körül növényezhetőek”. A homlokzati nyílásokhoz való térbeli alkalmazkodást legkönnyebben a zsebes rendszerekkel vagy a moduláris burkolatokkal lehet megoldani, azonban mindkettőnél oda kell figyelni arra, hogy a túlfolyó öntözővíz ne tudjon bejutni a nyílás felső részénél a szerkezetbe és elvezetése onnan megoldott legyen. Nyílásos homlokzat esetén vizsgálni kell a homlokzati tűzterjedést is. Monokróm vagy figuratív megjelenésű falat szeretnék? A futtatott rendszerek – akár segédszerkezet nélkül, akár segédszerkezetre futtatva – jellemzően monokróm megoldást adnak, figuratív megjelenés eléréséhez moduláris megoldást érdemes választani. Változatos kialakítás, sokféle szín, textúra is elérhető ezekkel a rendszerekkel, akár logó is megjeleníthető. A zsebes rendszerekkel is megvalósítható ez, de csak komoly fenntartási munka és növénycserék által, ugyanis egyébként a növények a rendszer kialakításánál fogva spontán szelektálódnak, fejlődésük üteme és intenzitása inhomogén ezért előbb utóbb a figuratív megjelenés határai elmosódnak, majd végül a mintázat eltűnik. Az így létrejött látvány (ami természetesen tudatos tervezéssel is létrehozható) természetes vegyes vegetáció képét idézi. Milyen színeket, mintázatot, textúrát szeretnék megjeleníteni a homlokzaton? A futtatott rendszerekkel egyenletes megjelenést és textúrát lehet elérni. A zsebes, konténeres és moduláris rendszerekkel szabadabb a tervezés, rengeteg növény közül lehet választani a legváltozatosabb színekben és textúrákban. Lehet játszani a lombozat színével, amely sok növény esetében az év folyamán is változik, valamint a virágzással. A levelek mérete, tagoltsága, hullámozottsága is sok lehetőséget nyújt változatos homlokzati megjelenés kialakítására. Eltérő termetű növények telepítésével mozgékony makrostruktúra hozható létre, ennek megvalósítására azonban nem minden rendszer alkalmas. Milyen borítottság elvárt a kivitelezés követően? A futtatott megoldások esetében a növényeknek időre van szükségük a növekedéshez. Felülettől és növénytől függően a teljes takarás minimum 6 hónap, egy év. Talajkapcsolat nélküli rendszerek esetében az általános az, hogy a kivitelezést követően a lombozat a felület 10-50%-át takarja, ilyen esetekben a teljes borítottság elérése évszaktól függően 6 héttől 6 hónapig tart. 100%-ot megközelítő borítottság konténeres rendszerekkel és egy-két moduláris rendszerrel (ilyen a greenwall.pro rendszer is) érhető el. Lombhullató vagy örökzöld növény? Az örökzöld növények egész évben zöldfelületet biztosítanak, lombhullató növények alkalmazásakor viszont számolni kell azzal, hogy a lombmentes időszakban a díszítőérték drámaian lecsökken és megmutatkozik a hordozószerkezet növényzet mögötti része. Itt válik fokozott jelentőségűvé a háttérszerkezet esztétikus megjelenése, amelyre a greenwall.pro számos esztétikus megoldást kínál, a piacon egyedülálló változatosságban: színek, anyagok, és textúrák széles tárházából lehet válogatni; gyakorlatilag bármilyen időjárás-és vízálló lemezanyag a rendszerbe illeszthető.

Örökzöldek alkalmazása esetén számolni kell egy nagyon fontos növényélettani jelenséggel, amelyet élettani szárazságnak nevezünk. Ez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy fagyos időben a növények gyökérzónájában a víz értelemszerűen fagyott, azaz a növény számára felvehetetlen állapotban van. Ez nem is jelent problémát mindaddig, amíg a növény lombja is át van fagyva, tehát párologtatás szempontjából inaktív. Abban a pillanatban azonban, amikor a levélzetet megsüti a nap, a levélzet felenged és párologtatni kezd. Ilyenkor azonban a gyökérzóna még nem engedett fel – ehhez lényegesen hosszabb idő szükséges – így az elpárologtatott víznek nincs utánpótlása, hiszen a gyökérzónában a víz továbbra is felvehetetlen – jég – állapotban van. Ennek megfelelően a levélzetből a víz távozik, a levelek elszáradnak, ami szerencsétlen esetben növénypusztulást is eredményezhet. A probléma elkerülésére két megoldás kínálkozik: az egyik a lombhullató növények alkalmazása, ahol az élettani szárazság lomb híján lényegében nem jelent veszélyt, a másik megoldás pedig a gyökérzóna mesterséges felolvasztása akkor, amikor a leveleket napsütés éri. A greenwall.pro rendszer erre is kínál megoldásokat. Virágzó vagy nem virágzó növény telepítése a cél? Minden zárvatermő növény rendelkezik virággal, de ezek közül csak egy részének dekoratív a virágja, ezért a „virágzó” kifejezésen itt a virágjukkal (is) díszítő növényeket értjük. Támrendszer nélkül futtatható rendszernél az egyetlen virágzó növény, amely szóba jöhet a trombitafolyondár, a támrendszerre futtathatóak között cca. 10 faj számos színváltozatával gazdálkodhatunk. Talajkapcsolat nélküli rendszereknél pedig a virágzó növények rendkívül széles köre áll rendelkezésünkre. Az alkalmazás szempontjából fontos tudni, hogy a virágzó növények szinte teljes egészében a lombhullatóak illetve a télire visszahúzódó lombú évelők közül kerülnek ki. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a virágdísz nagy általánosságban néhány héttől néhány hónapig terjedő időszakban áll csupán rendelkezésre, az év többi részében a levélzetet (ami jellemzően kevéssé dekoratív) illetve télen a levélzet nélküli állapotot látjuk. Amennyiben folyamatos virágdíszt szeretnénk ez sem lehetetlen: „egynyári” (pl. petúnia, büdöske, begonia stb.) és „kétnyári” (árvácska, százszorszép stb.) virágzók váltogatásával ez is kivitelezhető. Ekkor viszont olyan rendszert kell választanunk (a greenwall.pro ezt is tudja) ahol az évenkénti kétszeri növénycsere végrehajtható a hordozó rendszer károsodása nélkül. Milyen a tájolása, benapozása, megvilágítása a beültetendő falnak? Egy külső homlokzatnál meghatározó szempont a növényválasztás tekintetében a tájolás. Különböző növényeknek különböző mennyiségű fényre van szükségük ahhoz, hogy díszítőértéküket teljes egészében ki tudják bontakoztatni. A növények számára általánosságban a legkedvezőbb tájolás a keleti, ezt követi a déli, majd a nyugati és a legkedvezőtlenebb az északi. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy jobb tájolásban többféle növényből gazdálkodhatunk valamint a növényzet általános kondíciója és ezen keresztül összképe is kedvezőbben alakul, mint kedvezőtlenebb fekvésben.

Csatlakozó épületszerkezetek
A legfontosabb csatlakozó épületszerkezet maga a fal, mely igen változatos anyagú lehet, ezért a zöldhomlokzat szerkezeti elemeinek csatlakoztatása is nagyon sokféleképpen lehetséges, ami építész tervezési feladat. A talajkapcsolat nélküli rendszerek esetében a konténerek, modulok, zsebek oldalsó, alsó és felső határoló felületeinél valamint a nyílások körüli részeinél a hordozó szerkezet elemei többnyire láthatóak és önmagukban a legtöbbször nem esztétikusak ezért takarásuk szükséges az épület egyéb homlokzati anyagaival összhangban. Ezen takaróelemeket a csatlakozó homlokzathoz kell rögzíteni, úgy, hogy a zöldhomlokzat a rajta elvégzendő fenntartási munkák számára hozzáférhető legyen. A greenwall.pro - Csomópontok, részletrajzok menüpontja alatt fentieken kívül megtalálhatóak többek között attikára, lábazatra, konzolosan előrenyúló homlokzatra, negatív és pozitív falsarokra vonatkozó megoldási sémák is. több kevesebb

Épületfizika
Hőtechnika
A zöldfalak többrétegű passzív védelmet nyújtanak, télen lassítják a falazat hőleadását, nyáron pedig a felmelegedését. Mindezen hatást többrétegű árnyékoló hatásukon és átszellőztetettségükön keresztül fejtik ki illetve a hordozószerkezet hőtehetetlenségén keresztül biztosítják. A növények párologtatása és a rendszeren átfolyó hideg öntözővíz hűtő hatása is jelentős hőmérsékletcsökkentő tényezők. Arra is akadt már példa a világban, hogy egy kültéri zöldhomlokzatot aktív hűtőelemként alkalmazva víz szállítóközeg és egy beltéri hőcserélő segítségével sikeresen alkalmaztak szerverterem hűtésére.

Páratechnika
Legtöbb esetben vázszerkezettel rögzítjük az elemeket a falhoz, így a ki- és beszellőző nyílások biztosítják, hogy átszellőztetett falként működjön a homlokzat. A zsebes rendszer vízszintes irányban kevésbé átjárható a pára számára, míg a moduláris megoldásnál a kazetták közötti rések is segítenek a kiszellőztetésben. A zöldfal rögzíthető maghőszigetelt burkolatként is, ebben az esetben páratechnikai méretezés szükséges.

Akusztika
A magas frekvenciájú hangokat a zöldhomlokzatok képesek elnyelni, az alacsony frekvenciájúakat pedig akár blokkolhatják is, amennyiben a rendszer kellő tömegű ültető közeggel rendelkezik (egyes konténeres és moduláris rendszerek).

Tűzvédelem
A korszerű rendszerek legtöbbször átszellőztetett homlokzatburkolatként funkcionálnak, tekintve, hogy épületfizikai előnyeiket így tudják leghatékonyabban kifejteni. Nyílásos homlokzat esetén azonban az ehhez szükséges légrésben tűz esetén a kürtőhatás felerősítheti a homlokzati tűzterjedést, így ilyen esetben célszerű olyan rendszert választani (ilyen a greenwall.pro rendszer is), amelynél a légrés tűzgátakkal tagolt. Ugyanilyen fontos magának a szerkezetnek a tűzállósága is, ami a gyakorlatban a ma rendelkezésünkre álló anyagok közül gazdaságosan csak tüzihorganyzott vagy rozsdamentes acél szerkezettel biztosítható. Az egyéb tűzálló anyagok vagy nagyon drágák, vagy nagyon nehezek vagy nem eléggé időjárás-és vízállóak ezért nem jöhetnek szóba zöldhomlokzati anyagként.

Statika
A segédszerkezet nélkül futtatott zöldfal-megoldást kivéve, a többi esetben a hátszerkezetet statikailag méretezni kell. A szerkezetnek ellenállónak kell lennie a meteorológia terhekkel, külső és belső mechanikai hatásokkal szemben, továbbá számításba kell venni, hogy a növény terjedelmes, dús lombkoronát fejleszthet ki, amelynek a tömegét és felületét nagyon nehéz előre meghatározni. Javasolt ezért a szerkezetet jelentősen túlméretezni vagy pedig olyan növényfajokat alkalmazni, ahol a maximális lombméret nem túl nagy és jól becsülhető (jellemzően az évelő, egynyári és kétnyári lágyszárúak). Figyelni kell arra, hogy a legnagyobb tömegű része a szerkezetnek sok esetben maga az öntözővíz. Rendszerenként változik, hogy az ültetőközeg vízzel telített állapotban pontosan milyen tömegű vizet is képes tárolni, az értékesebb rendszerek többet, a kevésbé értékesek kevesebbet. Szélsőséges esetben a vízzel telített tömeg a szárazon mért tömeg többszöröse is lehet. több kevesebb

Fenntartás, üzemeltetés
Az egyik legfontosabb kérdéskörhöz érkeztünk el. Mivel élő szervezetekről van szó, a növények rendszeres és szakszerű gondozást igényelnek. Egy jól megtervezett és kivitelezett rendszer esetében a hordozó szerkezet karbantartásmentes, a növények és az öntözőrendszer azonban bármely rendszernél folyamatos felügyeletet igényelnek. Kültérben a meteorológiai körülmények (hőmérséklet, besugárzás, páratartalom stb.) folytonosan változó kombinációi vannak jelen, amelyhez a növények (különösen a őshonos fajok) szűkebb-tágabb határok között alkalmazkodni képesek, azonban bármely intenzív kultúrához hasonlóan folyamatos emberi kontrollra és szükség esetén beavatkozásra is szükség van. A futtatott rendszerek esetében a fenntartási tevékenység azonos a hagyományos kerti növényekével, azzal a különbséggel, hogy itt ezeket a munkákat sok esetben nagy magasságban kell végezni, ami értelemszerűen költségigényes. A talajkapcsolat nélküli rendszerek fenntartása ettől annyiban tér el, hogy ezeknél jellemzően korlátozott méretű a gyökérzóna, így a természetes talaj puffer hatásának csak töredékével rendelkezik. (Ez az említett pufferhatás óriási jelentőséggel bír a hőmérsékleti, vízellátási, tápanyag-ellátási szélsőségek kiegyenlítésében.) Ez pedig azt eredményezi, hogy a környezet változásaira a növényeknek sokkal gyorsabban és kevesebb segítséggel kell reagálniuk. A fenntartás feladata e segítség mesterséges biztosítása, e nélkül a növények életkilátásai jelentősen romlanak.

A legfontosabb fenntartási munkák: a megfelelő mennyiségű és minőségű öntözővíz biztosítása, az adott életszakasznak megfelelő tápanyag-kombináció biztosítása, a csepegtetőrendszer hibátlan üzemelésének biztosítása és a csepegtetőnyílások vízkőmentesítése, a növények cseréje, az elszáradt-elvirágzott részek rendszeres eltávolítása, növényi betegségek és kártevők elleni védelem. Mindenképpen előre kell számolni a karbantartási költségekkel, melyek egy zsebes rendszer esetén például – a gyakori növénycsere miatt - elég magasak lehetnek

Télen a fagypont alatti hőmérsékletek esetén az öntözőrendszer víztelenítése szükséges, a növények egyéb fenntartást ezekben az időszakokban átlagos esetben nem igényelnek. Amennyiben azonban fennáll az élettani szárazság kialakulásának veszélye és a rendszer rendelkezik ez elleni műszaki megoldással, annak működéséről is gondoskodni kell a téli időszakban. Amennyiben a hőmérséklet tartósan fagypont felett marad, akkor standard fenntartási munkák (öntözés, növényvédelem) elvégzése is szükségessé válhat. több kevesebb

Dimenziók (méret, tömeg)
A rendszer modulokból áll össze, egy átlagos méretű modul jellemző méretei: 20cm*100cm*10cm (szélesség*magasság*mélység) Ezen méretek a homlokzat karakterisztikáihoz és a felhasználásra kerülő növények igényeihez igazíthatók. Egy modul 5-7 növény befogadására alkalmas, melyek függőlegesen egymás felett helyezkednek el. A modulok dimenziói a gyökerek növekedési hajlamainak figyelembe vételével lettek meghatározva. Rendszerünkben így a legszélesebb körben alkalmazott évelő növények számára rendelkezésre álló gyökérzóna-térfogat optimálisan 2,5-3,5 liter. A telepítési tőtávolság 17 és 21 cm közötti tartományban mozog.

A négyzetméterre eső tömeg szárazon 35-40 kg között, mely a választott előlap tömegétől függően változhat, míg a teljesen telített tömeg 70-90 kg, a meteorológia terheket egyik adat sem tartalmazza. több kevesebb

Anyaghasználat
A modulok és a rendszerrel együtt szállított vízszintes tartószerkezeti elemek valamint a vízelvezetés és gyűjtés szerkezeti elemei 1.4301 minőségű rozsdamentes acélból készülnek. Az ültetőközeg pormentes kertészeti perlit. Az előlap (a növények lombozata alatt megjelenő ki-be szerelhető építőlemez) anyagát tekintve alapértelmezésben érdesített felületű fekete műanyag ABS lemez, de többféle előlap-kialakítás lehetséges, az építészeti igényekhez alkalmazkodva. Készülhet többek között greslapból, gyantakötésű kő- vagy téglazúzalék lemezből vagy fémből, tetszőleges színben. több kevesebb

Látszó felület/azonnali takarás
A többi zsebes illetve fejlett moduláris rendszerrel szemben – ahol leginkább gyökeres dugványokat alkalmaznak – a greenwall.pro alkalmas kifejlett, terjedelmes lombbal rendelkező növények beültetésére is (a gyökeres dugványok sem okoznak problémát). Ez lehetővé teszi az azonnali, akár 100 %-os takarást, továbbá növénycsere esetén a pótolt növény a többi növény fejlettségi szintjével azonos lehet, így a felület állandóan tökéletes marad. Az sem probléma, ha lombhullató növényeket alkalmazunk, az ősz végén felbukkanó látszó felület (az „előlap”) anyaga és színe tág határok között, esztétikusan igazítható az építészeti koncepcióhoz. több kevesebb

Csatlakozó épületszerkezetek
A csatlakozó épületszerkezetek: a lábazat, az attika, a hátfal kialakítása, továbbá a vízelvezetés minden esetben egyéni tervezést igényelnek. A szintenkénti vízelvezetés (cca. 1 méterenként) a rendszer része, a legalsó gyűjtőprofilt kell beintegrálni az épület teljes vízelvezetési rendszerébe. Amennyiben a beültetett homlokzati szakasz rendelkezik talajkapcsolattal, úgy a talajban vezetett, méretezett cső képes a víz elvezetésére, talajtól elemelt homlokzat esetén szükséges a legalsó modul alatt vízelvezető csatornát kialakítani. A legjellemzőbb csomóponti kialakítások a Csomópontok menüpontból letölthetőek. több kevesebb